Laura iskolája bezárt. Úgy pörögnek a napok, hogy már ezerévesnek tűnik ez a múlt pénteki döntés. Reggel még csak az online órákat rendelték el, estére bezárták a kampuszt is. Az órákat azért megtartják, de Laura esetében egy nagyszabású program több mint bizonytalan. Erről szól az egyik szakmai jegye. Tervezés, előkészítés, rendezvény. Az első kettő megvan, de ugye ott sem kívánatos a tömegrendezvény. Apropó, első otthonában, Kentuckyban bezárták az éttermeket, erről kedvenc georgetowni kocsmám értesített a Facebookon.
Laura tehát otthon, de nagy kérdés, hogy mikor idehaza. Annyi már biztos, hogy néhány dolgát eladta, pl. kedvenc óriási tévéjét, de jó lett volna itthon, mert tényleg impozáns volt. Az autó maradt érdemben hátra. Korrekt jármű, szerintem megegyezünk, ha érdekel (hahaha). Ez amúgy kulcskérdés, mert ehhez is kell igazítani a hazajövetelt.
Most tehát azon agyalunk, hogy meddig maradjon és miképpen jut haza. A biztosítása a következő iskolaév elejéig tart, azaz augusztus közepéig ezzel nincs gond. Ami kérdés, hogy mikor és hogyan jönnek-mennek a repülők. Papíron május 20-ra van jegye. Nem könnyű kérdés hol jobb. A szülői szív húzza haza, az ész azonban olykor közbeszól, talán ott flottabb az egészségügy? A 3 évvel ezelőtti térdműtétje erre utalna, de most azért odaát is rendkívüli helyzet van. Kaja van, de azért a felhalmozás az amcsiktól sem idegen.
Ez a dilemmám, szerintetek mi legyen? Trump augusztusra ígéri a járvány végét. Mi pedig tegnap kezdtük meg az itthoni bezárkózást. Mindenesetre már hoztunk egy politikai döntést. Két meccsét megvesszük emlékbe. Az egyik az, amelyen a magyar himnusz neki szól. Isten áldjon Amerika!