Három pont hátrányban

A bronzéremért játszhat az Ajka. Erre is kevés az esélyük, de még megpróbálható.

A már bajnok Sopron ellen nem tudtak érdemi meccset játszani. 60 és 30 lett oda, és ez volt a realitás. Maradt a bronzpárviadal, amelynek szintén nem ők az esélyesei. Nem, mert Laura egyedül van. Ha nem dob pontot, akkor kuka az egész. Amikor pedig az ellenfélnél 2-3 olyan játékos van, aki nem full hobbista, akkor már nincs könnyű helyzetben. Többször írtam már, a heti maximum két edzés kevés.

Ami a lényeg, a Radobasket nem egy világverő csapat, de 3-4-en kosárlabdaztak már. Sőt, vannak NB I-et is megjárt játékosaik. Ennek fényében kezdődött a meccs, hogy a félidőben 24-gyel menjenek, miközben volt már 27 is oda. Lorka 5 pontnál járt úgy, hogy hosszú perceket üldögélt a padon.

A második félidőben aztán kezdésre bevert két hármast, majd egy duplát, hogy ismét lecseréljék. Ki tudja, hogy miért. Mindegy is, ekkor is még 15 pontra volt az ellenfél. Az utolsó 5 és fél percre visszaállhatott, hogy reményt adjon csapatának. Láthatóan, tényleg látom rajta, bajnoki üzemmódba kapcsolt. Volt világvége hármas, iszonyatosan mákos hármas (3x pattan fel a gyűrűn a labda), hogy a végén dobásuk lehetett voln az egyenítésért. Sajna a kissé világtalán társai nem találták meg, de így is csodaszámba ment a csak mínusz három.

28/18-cal érte mindezt el.

Erre még a csatás fiatal barátnő, a jelen lévő Szonja is elismerőleg hümmögött.

Nem állíthatom, hogy ezek után nyílt a párviadal, mert a felzárkózás inkább az ellenfél kiengedésének műve volt, de csinált már csodát Laura. Ha a sors úgy akarja, akkor mégegyszer, utoljára, újra meg tudja csinálni.