Laura bejelentkezett a chicagói konzulátuson. Pár kísérletezés után felvették a telefont és regisztrálta magát ahogy ezt a külügyminiszter kérte. kedves női hang köszönte meg, felvette adatai, telefonszámát, viccelődés azon, hogy csak angolul tudja ritmusosan elmondani az amerikai számot, és rögzítették azt is, hogy május 20-ra van jegye Budapest felé Saint Louisból.
Ez a jó hír, a kevésbé örömteli az, hogy tegnap délután bejelentették, koronavírussal fertőződött meg valaki az egyetemi szálláshelyükön és azért a sportolók főnöke az apartmanok elhagyását javasolta. A délután tehát a költözködés jegyében tellett. Irány a barátjának a lakása, amelyben amúgy is sok időt töltött az utóbbi egy-két évben. Közben még adminisztrációs előkészület az autó eladására, tehát mozgalmas napja volt. Ennyit erről, hiszen a blog róla, de nem a magánéletéről szól, és inkább arról, hogy én miképpen látom az életét egyfajta naplót vezetve magamról.
Közben Kaliforniában zárlatot rendeltek el, elmarad a G7 találkozó is Camp Davidben, tehát a vírushelyzet Amerikában is fokozódik. Mondjuk elgondolkodtatnak a rémálom-beszámolók arról, hogy magyarok a világ egzotikus tájairól hogyan keverednek haza. Kérdem csendben, hogy miért utazik valaki március 10-én Patagóniába, de amúgy sztoikus nyugalommal figyeljük az eseményeket. Komolyan veszem a home office-t, ma pl. bemegyek, hogy újabb programok kerüljenek a laptopra, amely az itthoni munkát segítik.
Az itthoni kertben is van teendő, és sikerrel próbálok nem kimozdulni otthonról. Ebben azért nagy gyakorlatra tettem szert az elmúlt 3 évben. Arról már nem is beszélve, hogy lassan a könyvek is előkerülnek, miután telítődöm a képernyőn olvasható vírusos hírekkel. Ok, ez gyenge poén volt, de reggl 6-kor a tea mellé elmegy.