top of page
Search
  • szorenyi peter

Sírós lett az utolsó a magyar himnusz miatt

Updated: Mar 8, 2020

Már a meccs előtt kiszámoltam, ha nem történik csoda, akkor nem lesz meg a rájátszás. Laurának persze azt mondtam, hogy menjenek és verjék el jól az utolsó ellenfelet, mert neki drukkolok, hogy ő sikeres legyen. Így történt, azonban volt egy különös meglepetés is. Erről azóta sokat írtak az itthoni lapok. Volt, aki interjút kért Laurától, sőt tőlem is. A lényeg, hogy a meccs előtt a lányom tiszteletére felcsendült a magyar himnusz is.


8 napja volt és próbálok visszaemlékezni, hogy mi járt bennem akkor és ott. Ez lesz az utolsó, játsszál jól lányom, hogy szép emlékem legyen Amerikáról és erről a 6 évnyi kalandról - kicsit önzőn fogalmaztam meg kívánságomat Laura meccse előtt a Tritonok csarnokában. Nem hagosan, csak úgy magamban. 2012-től peregtek az évek, felvillant az első, még középiskolás mérkőzés, amelyet Kentuckyban láttunk 2013 januárjában. Utána odajött hozzánk az edző, hogy tudja, nagy út van mögöttünk, de jöjjünk gyakrabban, mert ritkán van olyan játékosa, aki 30 pontot vág az ellenfélnek. Ebből a gondolati nosztalgiából rázott fel a Tritonok konferansziéja: a nemzeti himnuszunk előtt, a csapat 12-es játékosának, a Budapestről érkezett és 4 év óta nálunk játszó Laura Szörényinek a tiszteletére szóljon a magyar himnusz. Kérem, álljanak fel és adják meg a tiszteletet! Köszönöm az együttműködésüket!

Amint meghallottam a Laura nevét élezni kezdtem Tarzan-angolomat és megértettem, mi következik. Azonnal videómódba állítottam telefonomat és az első akkordok után elindítottam a felvételt. Fél percig nem akartam hinni a fülemnek, majd lementem a pálya szélére, oda nem nagyon volna szabad, és folytattam a felvételt. Laura kicsit lehajtott fejjel hallgatta a magyar himnuszt. Meghatódott, pár könnycseppet is letörölt. Később azt mondta, nagyon meglepte, mert bár utalgattak rá, erre mégsem számított. Átérezte, hogy mit éreznek az olimpikonok, amikor tiszteletükre játsszák a himnuszt.

Lelkileg feldobta és bár az utolsó negyedben egy komoly ütést kapott az egyik lábára, 22 pontig jutva, 30 pontos győzelemre vezette csapatát.

Ezután jött a szokásos, de nekünk most megható senior-búcsúztatás. 7700 kilométerre Csillaghegytől az egyik edzőnő a kölcsönös gratuláció után azt súgta a fülembe, nagyon jó választás volt a csapatunknak Laura, köszönjük, hogy nálunk játszott, mindig emlékezni fogok erre a kiváló magyar játékosra! És még valamit, amit már nem értettem, de ekkor már volt egy kis harc a gombóccal a torkomban. 14 év küzdelem, harc, siker, nehézség, de főleg szórakozás pergett le újra előttem. Minden percét élveztem. Május 20-án indul a gépe. Nem tudom, hogy a munka vagy a kosárlabda várja itthon, reményeim szerint mindkettő. Neki a játék ugyanis nem csak cél, hanem eszköz is ahhoz, hogy sikeres legyen a további életében. Good by Saint Louis, várunk haza Laura!

Epilógus. Jött a papírforma, nyertek az esélyesek és oda lett a rájátszás. 11-9-es győzelmi mutatóval, ilyenre még nem volt példa a GLVC modernkori történetében, legalábbis ameddig én vissza tudtam keresni. Tavaly a 6. helyen végzett csapat is 50%-os mutatóval állt csak. A Tritonoknak 55%-kal csak a 9. hely jutott. Mindegy, így alakult, még egyszer, viszlát Amerika!

65 views0 comments

Recent Posts

See All
bottom of page