Megint féltucat új szerelés

Idén is mutatós edzésfelszerelést kaptak a Tritonok. Ha nincs Laurának ilyenből már három tucatnyi, akkor egy sem. Amikor nála voltunk májusban még Zsuzsa is kapott vagy kettőt, de szigorúan nem többet. Aranyos, hogy vonzódik ezekhez a holmikhoz, amelyek immáron az utolsók.

Fura érzés, hogy a sport és Amerika kapcsolatában mindenre úgy nézek, ez az utolsó. 5+1 év a tengerentúlon hosszú idő. Emlékszem, amikor 2012 tavaszán, még 17 évesen az addig mindenben óvatos lányom azt mondta: igen, elmegyek Amerikába. Visszagondolva én nem mertem volna elindulni. 14 évesen hetekig nem aludtam attól a tudattól, hogy Római-fürdőről az Alagúthoz járok majd gimnáziumba. Ő pedig felült a repülőre és huss, utazott 7000 kilométert. Kaland és óvatosság, antagonisztikus fogalmak, mégis megférnek a lányomban.

Már csak két edzés, hogy jöjjön az idei első meccs. Egy jukóval (2 éves alapozó főiskola) játszanak. Jegyzőkönyv sem lesz, talán, ha fejben számolják az eredményt. Sebaj, elvárom a sorstól, hogy legyen egy nagyon jó éve Laurának. Megérdemli 2 év emberfeletti kitartás után. Lélekedző 24 hónapon van túl a tavalyi szezon felemásságával és az azt megelőző újraépülésével. Hajrá Tritonok, hajrá Laura!