Hullámvasút mélyén, majd emelkedőben

Ez egy személyes blog, tehát az én érzéseimről szól, Laura tükrében, avagy két "visszatérő" meccs lélektana.

Ahogy az előző bejegyzésben taglaltam, rávették arra, hogy visszamenjen. Nagyon kedvetlen volt az első másfél héten. Így jött el a BKG elleni meccs. Borzalmas volt. Pedig játékba akarták lendíteni, sokat volt a pályán, vezekeltek, akik úgy érezték. Ennek ellenére 2 pont, 9-ből nulla hármas, amelynek 4/5-e éppen hogy kijött. Ez az, amikor egy távoli dobó keze és gyomra remeg az idegességtől, feszült. Ezután is nagyon elkeseredett volt. "Apa, nincs mit bizonyítanom, régen volt, most nincs".

Türelem, meghallgatás és terelgetés abba az irányba, hogy nem felejtett el játszani, de ez egy szellemi sport is. Keserű szájízzel nem szabad abbahagyni 22 év boldogságot.

Aztán 4 nappal később jött az Ajka elleni meccs.

"Most volt kedvem játszani"

- mondta már akkor, amikor hazafelé tartottunk. 21 pont. Magam sem értem, hogy honnan szerzi ezeket a motivációkat, bár most vigyáznak rá, de tesz is érte. Csoda ez a lány, na! Még nincs minden rendben, hiszen büntetőket hagyott ki és csak egy hármas ment be az 5-ből, de az akarás és koncentrálás megmutatkozott a 6 labdaszerzésben.

Hétvégén MTK, az már érdekesebb ellenfél, erősek, különösen, ha mindenkit elhoznak. Ott lemérjük, hogy lelke mennyire gyógyult, a tudása ugyanis nem kopott.