Bosszantó hosszabbításos vereség

Nyerhettek volna a Lindenwood ellen. Komolyan. Még magyar szurkolást is kaptak. Pedig az ellenfél 4-0-as mérleggel állt és sokkal esélyesebb volt. Aztán Fej-fej mellett haladtak a csapatok, bár három perccel a vége előtt a vendég csapat 5 pontos előnyre tett szert, de innen is volt visszaút, fordítottak. A dráma 44 másodperccel a vége előtt kezdődött. Az UMSL vezethetett támadás 64-62-es előnyüknél. Ha semmit sem csinálnak akkor is az ellenfélnek max. 20 másodperce maradt volna egy ellentámadásra. Erre 0.30-nál tök béna labdavesztés jött. Kengurus ziccer. Döntetlen. Az utolsó támadásra volt 28 másodperc, a Tritonok irányítója betört és szorongatott helyzetből ziccert dobott, de a labda túlpattant. Meccslabdának annyi, a hosszabbításban pedig a favorit bedarálta a hazaiakat, 76-70 lett a vége.

Laura a meccs után dühöngve hívott, hogy 13 pontja ellenére nem sikerültek a befejezései. Igaza volt, mert miközben nagyon szép helyzeteket teremtett magának legalább 2 tiszta közelije és egy ajtó-ablak hármas bemehetett volna. A végére teljesen elkészült az erejével, mert egy pillanatra sem cserélték le, a hosszabbításban már nem tudott segíteni, akkor már remegett a keze.

Mindenesetre az indulata a 16 éves önmagára emlékeztet. Akkor egy kadetdöntő előtt az ideiglenes edzője elengedett egy meccset és ő magára és mindenkire szórta átkait. Utána megnyerték a magyar bajnokságot. Most beérem egy rájátszásba jutással. A Lindenwood elleni játék erre bőven elegendő volna. Hajrá Tritonok!