Mikor ezeket a sorokat írom Amerikában is elkezdődik július 2-a. Az a nap, amely hetek óta csúszik, halasztódik, meghosszabbítva lányom egy különleges korszakát. Mára azonban talán eljönnek az utolsó pillanatok. A búcsúé. Az amerikai álomtól, amely a szemszögemből nézve beteljesítette küldetését. A kosárlabda megadta a lehetőséget, hogy Laura elindulhasson a felnőtt úton. Diplomája, tudása, tapasztalata van ahhoz, hogy meglássuk, mi lesz belőle, most, hogy így nagy lett. A meccstervek helyett a mindennapi élet kiszámolása következik. Nyugi, koszt és kvártély mindig vár rá nálunk, lelkem mélyén sosem engedném el, de az eszem mást diktál. Na jó ezzel még nem feszítem a húrt a mai napon.
Inkább visszapillantás az UMSL-re, Amerikára. Az egyetemi honlapokon elkezdték kirakni a tanulmányi eredményeket. Ebből feketén-fehéren kiderül, hogy Laura minden 4 Saint Louis-i évében jó tanuló, jó sportoló volt, magyarán végig jeles eredménnyel végzett, a GPA-je (ezt is megtanultam) mindig 3,5 felett volt. Ahogy megkapta a bajnokságának, a GLVC elnöki tanácsának az elismerését (ott, ott a lap alján) is, amely szintén a kimagasló tanulmányokhoz köthető.
Fura, ahogy kerestem a linket belebotlottam a következő szezon menetrendjébe. A Google még azt hiszi, hogy ez érdekel, hiszen a csapat linkjét már töröltem a könyvjelzők közül. Annak a játéknak már vége. Lassan én is elengedem.
A mai nap tehát különleges, a búcsúé. Az is a sors fintora, hogy "anyós és após" tegnap, az utolsó előtti napon ismerhették meg a fehér lányt. Kedvesek voltak vele. Kevinnek próbálunk labdát dobni Magyarországon, ha akarja és szerencséje is lesz, akkor itthon is bezsákolhatja majd.
Mindenesetre a járvány miatt kalandos útnak néz elébe Laura, Helsinkibe is elrepül majd. A járványhelyzet miatt mentőakcióra, azaz egy bécsi érkezésre is felkészültünk, bocsi pénteken délután rám senki se számítson, de azért bízunk a budapesti landolásban. Hazajön a nagy lány, a kosárlabdatörténet, hiszen a róla szóló blogok ezt örökítik meg, pedig folytatódhatnak, e már kicsit másképpen. Azért remélem, ősszel megyek újra meccsre a Csata utcába, vagy van valakinek más ötlete is? De erről már tényleg Laura dönt.