Megvan az első győzelem az idei szezonban. Tudjátok, a gyakorlómeccsek nem számítanak. A Davenport ellen "nem bajnoki mérkőzést" játszottak a Tritonok. Régiesen barátságos találkozónak mondanám, de ez azért nem fedi a teljes valóságot, hiszen az év végi statisztikába bőven beleszámít. A győzelem azért is értékes, mert tavaly ettől a csapattól idegenben kikaptak.
A meccs egyébként nem volt túl vidám. A szünetben 10 ponttal (29-39) ment az ellenfél, és nem nagyon látszott, hogy kinek a lófarkával rángatja ki magát a kútból az UMSL. Aztán megtörtént a mini csoda, de ehhez kellett a divízió I-ből érkező irányító, Danielle ponterőssége. Ő fura játékos, mert néha általános iskolás kosárlabdaötletei vannak, máskor viszont nagyon nehéz dobásokat is bever. Szokom még a stílusát. A vége 67-62 lett ide.
Laura nagyon jól kezdett, első 4 dobásából 7 pontot szerzett, de ezután inkább a mezőnymunkáját dícsérném. Ebben benne van az 5 lepattanója és a 2 szerzett labdája. Mindenesetre a meccs után azt mondta:
idén sokkal jobban együtt van a csapat, veszett helyzetben is biztattuk egymást, dolgoztunk a győzelemért.
Ez sokat jelenthet, mert ránézésre nem sokkal erősebbek a tavalyinál, de akkor volt egy játékos, aki csak a saját statisztikájával törődött. A közös akarás viszont ebben a szezonban segítheti a Tritonokot a középcsapatok ellen vívandó ki-ki meccseken. Ez pedig rájátszást ígér.