Amikor felhívják az embert

Örülhetsz, felhívott Ronca - mondta első szavaival december 17-én délelőtt. Az Ajkáról van szó, amely szeretne a rájátszásban elfogadhatóan szerepelni. Ha Laura elfogadja és januártól beáll edzeni, akkor márciusra újra alkalmas lenne megnyerni az NB I/B-ben néhány meccset ennek a csapatnak. Fati játszik még itt, aki említésre méltó.

Örültem neki, de nagyon visszafogottan reagáltam. Említettem neki, hogy októberre sikerült elengednem a kosárlabdát, azaz egy-egy félmondaton túl, nem próbáltam rábeszélni a folytatásra. Ezek is csak arról szóltak, hogy ápolgassam, dicsérgessem a lelkét. Magyarán, nem ő hibázott, hanem kibabráltak vele.

Most a hangjában egy várokozással megfűszerezett elégtételt hallottam ki. Végre valakinek fontos.

Mondtam neki, hogy legyen óvatos, de eddzen rendesen, nehogy bénán térjen vissza, ha úgy dönt. És a hangsúly az "úgy dönt"-ön van. Lehet, hogy meggondolja magát, óvatosan kell terelgetni, hiszen fittségének is jót tenne. A lelkéről már ne is beszéljünk. Ha meg tudna csípni az Ajkával egy éremért folyó meccset, az már oké.

Meglátjuk.