Akkor most vége?

Lauránál betelt a pohár. Kilép a Csata DSE csapatából. Előzmények. (Kedvenc macskarajza az illusztráció, még évekkel ezelőttről)

Ahogy arról korábban már többször írtam, a bokasérülése utáni visszatérése nem volt zökkenőmentes. Objektíven nézve volt 6 meccs azóta, kettőn volt régi önmaga. Sőt, a DVTK ellen ő mentette olyan arányú vereségre az idegenbeli meccset, hogy a papírforma szerint alapszakasz első legyen a Csata. 13-on belül kellett maradni, és ehhez nagy szükség volt a 26 pontjára, különösen az utolsó 5-re.

Utána Hepp-kupa-döntő.

A Pécs ellen nem volt jó, két sikertelen dobás után azonnal jött a csere, és a feszült odamondás, hogy csinálj már valamit, ennek hatására erőlködés, 20 percnél kevesebb játék. Szar hangulat a győzelem ellenére. Üzenetben támogattam, nyugi, ez csak egy meccs, de azért nem nézett ki jól.

A döntőben pattant el a húr, amit már régóta feszítettek vele szemben. A 13. percben egy látványos és sikeres akciója után szerezte első pontját egy már akkor vesztesnek kinéző meccsen. Számomra érthetetlen csere, majd 7 perc a padon a szünetig. A félidőben pedig leszúrás, a nagy általánosság mellett, csak neki névre szólóan. Ekkor kiborult, sírás.

A második játékrészben nem küldték vissza. Zokogva hívott fel utána, minden fájdalmát rám zúdítva, ami helyes, hiszen kire másra. A legmegrázóbb, hogy ne kérjem azt, hogy itt játsszon az én kedvemért. Nem fog menni. Fájó szívvel, de nem akartam rábeszélni erre. Ne feledjük, Amerikából történt visszatérése után a Csata fiataljait többször segítette NB I/B bajnoki címhez, csapatkapitányként is.

Értem a kifakadását és lelkileg sem mehet ebbe tönkre. Öreg már ahhoz, hogy verbálisan bántalmazzák. Megkérni, ösztökélni, átbeszélni, megérteni, pihentetni - mindent lehet, de tinédzserként lecseszni, azt már nem. Arról se feledkezzünk el, hogy ő full amatőr, miközben profiszerű munkát várnak el a csapattól. Nem kap fizetést azért, hogy elviseljen egy lelki gyötrést.

Itt tartunk most, kedden reggel. Hétfőn csak Sanyi bácsival tudott beszélni, mert az üzenetekre edzője nem reagált, sőt, kinyomta. Meglátjuk, 22 évnek lehet vége.. Emésztem, nekem is fáj, nagyon fáj, alvás sem volt 2 napig.

Ma azonban süt a nap, halvány tervek már vannak, de magam is kíváncsi vagyok, hogy Kriszta mit szól az egészhez. Nincs illúzióm, hiszen anyaként fiát védi majd, szakmailag pedig van még játékos az NB I/B megnyeréséhez, de ne feledjük, Laura már a második távozó. Ez pedig így folyamatnak látszik.

Ja, amúgy a bajnokság 4. legeredményesebb pontszerzőjét dobják el. Lelkük rajta.