A divízió II. országosan harmadik legerősebb csapata, a Grand Valley State látogatott St. Louisba. A Tritonok 34 pontos vereséget szenvedtek, de Laurát végre láttam játszani. A csapatából egyedül ő érte el a 10 pontot és ez lehetett volna jóval több is, de ma kengurus színvonalon dobta a büntetőket. Kár érte. Viszont jól mozgott, kimondottan jól, adott 6 gólpasszt, leszedett 6 lepattanót is, és ehhez jött még a 10 pontja is. Apropó gólpassz, nem akarom elkiabálni, de az új center, a fiatal Diestelkamp értelmezhetően mozog. Érti és érzi a kosárlabdát, hogy milyen erős és gyors, az most egy másik kérdés, de benne van valami. Számomra az a kérdés, hogy a bajnokság középerős csapatai ellen miképpen tudnak majd együttműködni Laurával. Mindenesetre pénteken volt köztük kosárlabda-kémia.
Ami nagyon elgondolkodtató, hogy Laura szerezte a csapatból a legtöbb lepattanót és szélső létére ő adta a legtöbb gólpasszt is. Örülök neki, de hát a többiektől is kellene jöjjön a támogatás.
Amúgy 78-44 lett a vége, ez valamivel jobb eredmény, mint tavaly ilyenkor, akkor bőven 40 fölött volt a különbség. A látottak alapján megcsíphető a rájátszás, de azért "érmes" reményeim nincsenek. Sebaj, holnap is meccs, egy elvben legyőzhető csapat, a Davenport látogat a Tritonok csarnokába. Hajrá Tritonok, hajrá Laura!